A kommunista rendszer által elkobzott ingatlanjaink közül az egyetlen, amelyet sikerült visszaszereznünk (vásárlás útján) a kilencvenes évek elején. A fenyvesek árnyékában álló ház változatos programoknak ad otthont: lelkigyakorlatok, táborok, képzések, közösségi programok. Sík Sándor piarista szerzetes és költő többszöri vendégeskedését (1941– 1944 között) a villa falán elhelyezett emléktábla örökíti meg.

A környék hangulatát idézi Sík Sándor Borvízforrás című verse:

Borvízforrás csörög a lábaimnál,
A déli szél fenyőfabojtot himbál.
Körülöttem a dús csíki hegyek
Hullámozzák felém az Isten képét.
Uram, én Uram, ennyi szépért
Méltó hálaszót hol vegyek?

Amarra túl hörög az ágyú:
Kenyérre és virágra vágyó
Emberek vonaglanak ott.
Irtják, irtják az Isten képét!
Életemért, a máig épért,
Hol vegyek áldó dallamot?

Zizegj, fürtös füvecske szála,
Ne gondoljatok a halálra,
Folyjatok, áldott kútfejek.
Kérlek szépen, réti virágok,
Az embereknek megbocsátanátok:
Nem tudják mit cselekszenek!

(1941. július)