Közösségünket Slachta Margit (1884–1974) alapította 1923. május 12-én Budapesten. A Társaság célja, hogy az ősi szerzetesi eszményt korszerű körülmények között megélve hivatásos és képzett munkatársakat küldjön az élet különféle területeire: a szociális, kulturális, közéleti szférába és minden olyan helyre, ahol az evangelizációt, a gyermek, a nő és a család jólétét mozdíthatjuk elő, hatást gyakorolhatunk a közgondolkodásra.

A Társaság 1998 óta pápai jogú közösség, tagjai radikális evangéliumi életre törekednek, a szeretet, az igazságosság, a béke eszközei, a remény hordozói, a szegények és elnyomottak szolgálói kívánnak lenni.

Jelenleg négy kerületbe szervezve öt országban vagyunk jelen. A szociális testvérek lelki családjához tartozik a federáció is: Kaliforniában, Kanadában, Mexikóban, Taiwanban és a Fülöp-szigeteken élnek még testvérek. További részletek a http://sssinternational.org/ honlapon olvashatók.

A közösség, különösen a Magyar Kerület tagjai a II. világháború idején befogadták és rejtegették az üldözötteket: több száz zsidó ember életét mentették meg. Ennek a szolgálatnak a vértanúja Salkaházi Sára testvér (1899–1944), akit Erdő Péter bíboros avatott boldoggá 2006. szeptember 17-én Budapesten. További részleteket a http://www.salkahazisara.comhonlapon olvashat.

A romániai kerület

A romániai kerület a budapesti alapítással egy időben szerveződött Ikrich Erzsébet Auguszta (1889–1973) testvér irányításával. A testvérek kezdettől fogva jelen voltak az egyházi és társadalmi életnek azokon a területein, ahol elkötelezettségükre és tudásukra szükség volt. Erdélyben részt vállaltak a legkülönfélébb mozgalmakban: Kolozsvárott az Erdélyi Katolikus Nőszövetség munkájában és vezetésében. A falusi leányifjúság részére népfőiskolákon vezettek háztartási, gazdasági és varrótanfolyamokat. Országszerte  különféle intézmények létrehozását segítették vagy vezették: szülészetek, anyák otthona, napközi otthonok, árvaházak, egyetemi bentlakások, otthonok munkáslányok és cselédlányok részére, idősotthonok. A testvérek egy ideig működtették az Erdélyi Püspökség tulajdonát képező kolozsvári Központi Szállót és annak éttermét. Szintén a testvérek kezdeményezték az Ezer Székely Leány Napját, amelyet azóta is megtartanak Csíksomlyón.

A szerzetesrendek 1948-as feloszlatását követően futári és közvetítői tevékenységével több testvér vett részt az egyházmegye és a Vatikán közötti titkos kapcsolattartás előmozdításában, emiatt tizenöt testvér szenvedett 2–10 év közötti börtönbüntetést. A kommunizmus kezdetén Márton Áron felkérte a testvéreket a püspöki háztartás vezetésére, amelyet Márton püspök haláláig végeztek.

A folytonosság nem szakadt meg az illegalitás idején sem: börtönbüntetést is kockáztatva 1948–1990 között tizenkét új taggal gyarapodott a közösség.

1990-ben újrakezdődött a kerület szervezeti újjáépítése, valamint a karizma újrafogalmazása a társadalmi változások és teológiai hangsúlymódosulások fényénél.

A kerület történetéről könyv, számos cikk és tanulmány jelent meg.